Szeretném összefoglalni néhány gondolat erejéig a nyáron történteket, de leginkább összefoglalásra buzdítanék mindenkit. Mivel ezek a sokat emlegetett fényszögek nem mindig a rózsaszín dolgokat jelenítik meg az emberben, ezért könnyen lehet az, hogy az elvárásaink tükrében lemaradunk a Lényegről, a tanulnivalóról. Pontosan az elvárások azok, amelyekkel mindig agyon tudjuk csapni a Valóság csodálatos ízét, a Lényegét. Mert a „nagy” dolgok legtöbbször apróságok képében érkeznek el hozzánk.

A mai civilizáció által pedig annyira túl vagyunk már terhelve információval, annyira belénk lettek égetve a „csodák” a filmek és a média által, hogy észre sem vesszük a valódi csodát. Paul Coelho mondata cseng mindig ilyenkor a fülemben: „A Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik”. És ez a rendkívüli tényleg ott van mindenben. A minden alatt pedig tényleg mindent értek – a legapróbb légyzümmögéstől kezdve a felhők rajzolatáig, mindent. Sok szkeptikus mondja erre, hogy bolondság mindenben jelet látni – mert tényleg bele lehet őrülni. De aki együtt él Önmagával, az tényleg felfedezi önmagát az őt körülölelő dolgokban – és nem kerít nagy feneket annak, hogy az elsuhanó autó formájában találkozott Jézussal. Vagy akármivel.

Az elvárásokon túl ott rejlik a Lényeg. S arra buzdítanék mindenkit, hogy itt visszanézve, nézzük át mi mindenen, milyen folyamatokon mentünk keresztül – és így, a távlatokból észre kell vennünk a változást. Nem lettél milliomos, nem szólított le a herceg/hercegnő fehér lován, nem oldódtak meg a problémáid – mégis, valami megváltozott, valami a mélyben, valami fontos és lényeges. Ezt érdemes megkeresni.

Merthogy a Plútó a minőségi változás szimbóluma, az átalakulásé és a végleteké, tehát a nyári folyamatok a Plútóval kapcsolatban mindenképpen valamilyen változást jelöltek életünkben. S ezt a „valamilyen változást” az elvárások szemüvegén keresztül nem fogjuk megltni.

A Plútó más szinten a halál szimbóluma is – tehát ez hozta el nyáron számunkra,  - kvadrátban a Szaturnusszal – hogy a nem túl minőségi dolgaink tekintetében átalakítást hajtottunk végre. Ezért mindenkit arra tudok buzdítani, hogy találjuk meg ezt az átalakulást – mint írtam, láthatatlan, belső dologról van szó, egyfajta „hozzáállás” – módosulásról, ahogyan az életet szemléljük. Ez az a belső Mag, a belső mágnesünk, iránytűnk, amin állítva mindig arra megyünk, amerre szeretnénk – és valójában csak ezen tudunk állítani…

* * *

Azért írtam a Plútóról, mert mint említettem, a hétvégén került kvadrát kapcsolatba a Szaturnusszal, még egy ideig orbisban maradnak, majd elhalványul a kapcsolatunk. Ám most csütörtökön (26 –án) a Nap kerül (trigon) kapcsolatba a Plútóval, ezért meg tudjuk lépni azt az átalakító dolgot, meg tudjuk mutatni a látható világban is, hogy mit tudtunk átalakítani. Ezért csütörtökön érdemes figyelnünk, hogy mikor és miért nem tudunk megtenni valamit, miért nem tudunk haladni, mikor és miért kell esetleg visszafordulnunk? Ha jól figyelünk, akkor ezek a gondolatok egy apró kis megvilágosodást – a Nap fényét – hozhatják el, és megláthatunk valamit, ami eddig rejtve volt előttünk – amit eddig halottnak, élettelennek, nem valódinak hittünk.